Semmittevés . . .

Igen, igen a hét maradék része nagy semmittevéssel telt. Alvás, evés, net, alvás evés, net . . . kb ennyi.

Tegnap estére meg voltunk hívva a partra. Indulás este 9-kor. Oké. Jó amcsi szokáshoz híven, indulás 22:30 lett. :) Csomagtartó tele piával, a kocsi meg 7 emberrel. Emese félig az ölemben ült elöl.

Indulás a partra, csakhogy út közben láttuk, a part lezárva, mert hurrikán közeleg. Mindegy, egy darabig még biztos nem ér ide. Nagy nehezen megtaláltuk a partot is ami egyébként pont előttünk volt. Fától az erdőt eset állt fent. :) Lemntünk a sziklásabb részre, a többiek iszogattak ( páran elég rendesen ) és füstöltek. Beszélgettünk, elvoltunk. 2 srác úgy gondolta milyen jó idő van és mekkora királyság lenne még a hurrikán előtt megmártózni a vízben . . . meztelenül természetesen. Be is mentek. Mi többiek inkább csak a partról figyeltük az eseményeket. Miután elfogyott az alkohol irány vissza  atáborba. De amúgy ha bárki kérdezi, mindenki Nick kabinjában volt és videojátékoztunk. :)))

Ma végre esett egy kis eső, lehűlt a 33 fok 23-ra, de jól esik egy kis hűs. Emesével trvezzük a New York-i hetünket. No meg azt, h hogy fogunk kijutni a reptérre, meg egyáltalán NY-ig ennyi cuccal. :S Ráadásul kicist átnézve  a mosodát igazi gyöngyszemekre bukkantunk. Nike cipő anyának, Nike télikabát anyának ( vagy akire jó lesz ), pár póló nekem, kb 10 póló újonnan importált öcsikémnek Norbinak. Baseballsapkák ( remélem tetszenek majd Motyónak ), szval plussz bőrönddel megy haza az egyikőnk. Valószínűleg Emese, mert nála több a cucc, de ki tudja, sztem fele-fele arányban vagyunk. De ő egy nappal korábban megy, így ki tudom kísérni a reptérre.

Basszus, el sem hiszem, h már csak 9 nap 19 óra van hátra.

Szval most nagy NY-i tervezgetés, eddig 25-nél tartunk és a lista még bővül. Ma megvettük a Boston - New York buszjegyünket. Vasárnap reggel elvileg 9-kor indulunk a táborból, és délután 4-re érünk NY-ba. Az átalakítót vissza kell adnom Biankának, de a hostelben vannak gépek, úgyhogy elvileg nem maradtok információ nélkül.

Kedves családom!

Holnap még telefonálok, aztán legközelebb már csak max Rómából tudok üzenni. Úgyhogy készüljetek, 13-án este érkezem. :)

Borsóleves, tejfölös csirkepöri nokedlival, ubsali / kovászos ubi. Nem elfelejteni. :)

Természetesen volt nálunk fényképezőgép! :) 

Szabadnap . . .

Természetesen óceánpartra megint nem vittek el minket, de legalább a boltig bedobtak ahol átszállhattunk a buszra. Előtte még bementünk a bankba, mert le lett tiltva a kártyám vmiért. Ilyen segítőkész személyzettel még sehol sem találkoztam. Telefonáltak helyettem, intézkedtek, elintéztek kb mindent, de még így is beszélnem kellett a customer service-el. Szerencsére minden rendben. A probléma az volt, h szerettem volna venni vmit, de nem volt elég pénz a kártyámon, viszont a cég továbbra is próbálkozott a tranzakcióval, a bank viszont ezt úgy észlelte, h a visszautasítások miatt biztos vki más használja a kártyám és letiltotta. A lényeg, h most már minden rendben. 

Szval elmentünk Hyannis-ba, a partra már nem sétáltunk le, mert nem volt rá elég időnk, így csak a plázába mentünk. Jeee. 20 perc alatt ott voltunk a buszállomásról, pedig megint néztek ránk nagy szemekkel, h jajj de messze lehet. Ettünk vmit, aztán elindultunk, természetesen a kedvenc üzletünkbe: Marshalls. Pedig olyan büszke voltam magamra, h semmit nem vettem a bolt mellettiben. A mall-ban viszont vettem fehérneműt, pólót. Benéztünk a cipőboltba is, de drágább volt az üzletben amit kinéztünk neten, így mikor visszaértünk a táborba, megrendeltük őket neten. Mikor végeztünk kimentünk a buszmegállóba, de mivel már 5 percet késett a busz, nekünk pedig csak 30 percünk volt kiérni a buszpályaudvarra, így inkább elindultunk, mert délben is 30 percet késett. Nem akartunk kockáztatni.Elindultunk és kb 100 méter után elsuhant mellettünk a busz. Hurrá, mindegy, egy kis séta nem árt. Még visszamentünk a bolt melletti Marshalls-ba, újabb pénzköltés: fehérnemű és ajcsi, vmint a Stop & Shop-ba is benéztünk. Vettem limonádét, piskótatekercset ( az otthoni sokkal finomabb ), ajcsikat haza. 

Eltelt pár nap, megérkezett az új szakács, és IMÁDJUK!!! Besegít mindenbe, és nem utolsó sorban tud főzni. :))) Nem egy elhanyagolható tulajdonság szakácsok esetén.

Közben megy a Secret Santa ajándékozás. Ugye elvileg 2 kicsi és egy fő ajándéknak kellett lennie. Toni már megkapta az elsőt, a kedvenc kávézójába szóló ajándékutalványt. Közben megkért, h keressem meg neki a focis mezét, mert kölcsönadta vkinek, aki meg lerakta a mosodán mint lost & found. Felkutattam az egész mosodát, mert emlékeztem rá, h láttam vhol, természetesen az utolsó helyen volt. Nagyon örült neki, h meglett. Viszont Emesének még mindig nem hozott kólát ( kb 1 hónapja ), így sajnos ismét "eltűnt" a mez, de secret santa-ként megnyugtattam, h visszakapja. Most már sztem biztos tudja, h én vagyok az aki megajándékozza, de nem baj. A main még hátravan.

Röviden . . .

Holnap szabadnap, ismét bepróbálkozunk a vigyetek el minket az óceánhoz dologgal, vagy legalább a bankig, onnan már van busz. 

Kirúgták a szakácsot. Háromszoros hipp-hipp-hurrá!!! :))) 

Viszont így ma mi csináltunk mindent a vacsorához és a holnapi excursion day-hez. Azaz kb 100 emberre vacsora, plussz holnapra szendvics mindenkinek. ( Személyenként kettő. )

Ma hajnalban vihar volt. Beesett az eső. Élmény volt úgy aludni, h a fejünkre is jutott belőle. 

Most irány tus és pihi. Holnap időben kéne kelni ha barnulni akarunk. :) 

Szabadnap . . .

Kár volt reménykedni. Nem vittek el minket sehova. Az indok az volt, h ez egy nagyon elfoglalt nap. Az egyik főnök kb 1 órát netezett, a másik meg focizott és fényképezgette magát a táborozókkal. Még a boltig sem vittek el minket mert annyira, de annyira elfoglaltak, h a 10 percre lévő boltba sem visznek.

Mindegy, feltaláltuk magunkat, kértünk biciklit. Nagynehezen elindultunk. A jó hír, h kb 10 éve nem ültem biciklin, de még mindig megy. Nem felejtettem el. :) A kevésbé jó hír, h nem igazán szoktam hozzá a bringázáshoz és már a Stop & Shop -ig sem jutottam el. Mint később kiderült még kb 5 perc távolságra volt. :) Nem voltam vmi jól, mondtam a lányoknak, h ők menjenek tovább én inkább visszafordulok, de anank éártelme nincsen, h x méterenként miattam megálljunk. Ráadásul majd kiugrott a szívem a helyéről, és hányingerem is volt. Mondtam nekik, h a tó másik oldalán megtalálnak ha ők sem menenk óceánpartra. Amúgy sok értelme nem lett volna kimenni, mert kb fél 5-re értek volna oda, és a 18:30-as busszal meg jöhettek volna vissza. Szval a kiruccanásból nem lett semmi. Illetve csak annyi, h visszafele a cipő szépen feltörte a lábam, vízhólyag meg miegymás, nagyon szépen néz ki. Letáboroztam a tónál, később jött Emese és Bianka is, még maradtunk egy kicsit, aztán irány vissza a táborba. Tus, kaja, net. :) Legközelebbi szabadnap 3 nap meló után. És már most szólok nekik, h nem érdekel, h de oldják meg, h legalább a boltig elvigyenek. Nem hiszem, h olyan nagy kérés lenne, pláne, h a szakácsot vacsi közben is el tudják vinni, meg este 10-re értemenni. Felkelünk reggel, vigyenek reggeli előtt, de oldják meg. Ha a counsepor-öknek kell vmi akkor persze, természetesen, azonnal. Ha nekünk akkor a rögtön hívom őket azt jelenti, h küldök egy e-mailt. Vicces, h másoknál azt olvassuk mennyire megszerették az embereket és a tábárt, és nem akarnak hazamenni, mi pedig szinte vágjuk a centiket a repülőgép indulásáig. Találtam egy régebbi blogot ugyanerről a táborról. Hát, nem igazán változott semmi. :))) Azt hiszem jövőre másikat keresek. 

Jah, a mosoda természetesen ocsmányul néz ki. 

Szeretnék küldeni egy számot . . .

Böbinek! :))) 

A gyerekek kint játszanak a füves pályán közben pedig ez ordít a hifiből . . .

Mosógép és betegség . . .

Betegek vagyunk. A fehér mosógép és én. Ő nem tud centrifugázni én meg fulladozok a köhögéstől. Ma végre rászántam magam, h elmenjek a nővérkéhez, hátha ad vmit ami jobban használ mint a múltkori bogyója a derekamra. 

Sajnos a szokásos otthoni torokfájós gyógyszeremet nem hoztam magammal. Itt pedig vmi rózsaszín szirupot kaptam aminek eperillata volt és iszonyú keserű íze. Pedig basszus, ezeket gyerekeknek csinálják, nem teszteli vki? Na mindegy. Elvileg 4 óránként kéne innom egyet, de köszönöm nem. Szóltam páromnak és postázza nekem az otthoni gyógyszerem. Juppiii!!! :) 

Jah, jelenleg 1 mosógép üzemel, pedig már több mint 1 hete szóltam, h nem jó. Viszont most már végérvényesen nem használom, mert anank nincs értelme, h kimosok vele vmit, nem centrizik, és 2-2,5 órán keresztül van full hőmérsékleten a szárítóban. Így viszont csigalassúsággal megy a meló, 10 perc múlva dél és még az emergency laundry-val sem végeztem. Mikro rákérdeztem az egyik főnöknél, h mégis mikor jön a szerelő, válasz: hát, akkor ma majd felhívom. Köszi, egész időben.

No comment . . .

21:17 van.

Most hoztak egy "emergency laundry" -t amit reggel elfelejtettek. Majd azt mondták, h nem kell most megcsinálnom, elég ha reggel kimosom. Hát nem édesek? Persze, hagyjam még 12 óráig aszalódni és amjd reggel csináljam meg. Beraltam a mosógépbe. Hurrá, még 40 perc, aztán a másik 40 a szárítógép.

Crazy . . .

Mindig és mindenhol énekelnek, táncolnak, tapsikolnak.

Nem értem, h tudnak ennyire boldogok lenni.

Adjanak egy kicsit Mo-nak is ebből a lelkesedésből.

Labdatámadás . . .