Azért vannak a jó barátok . . .

Ma kaptam egy e-mailt Orsi barátnőmtől, aki rossz híreket közölt. Az egyik közös barátunk nemrég elhunyt autóbalesetben, holnap lesz a temetése. :'( 

Erdélyi Gábornak hívták. Még az egyik előző munkahelyemen ismertem meg. Ha vhova autós diák kellett vagy gyorsan vki akkor őt hívtuk. Mindig kisegített minket. Egy főiskolára jártam vele, volt közös óránk ( amire persze nem mindig mentünk be ), együtt dolgoztunk, nyáron segített belógni a strandra :), Julikával bulizni jártak, a Fürgés csapat tagja lett.

Nehéz elveszíteni vkit akkor is ha nem egy 10 éves barátságról van szó hanem egy 3 évesről. Hihetetlen, h egyik pillanatról a másikra bármi megtörténhet. Részvétem a családnak és a barátoknak. 

Mikor az e-mailt olvastam épp tele volt a laundry, válogatták a "lost & found" ruhákat. Csak azt látták, h sírok, pedig 2 perce még semmi sem volt. Caitlin és Lanie ( remélem így írják a nevüket ) idejöttek kérdezték mi a baj. Elmondtam mi történt, mondták, h ha bármire szükségem van szóljak nekik és segítenek. Majd pár órával később egy csokorral jöttek vissza, h gondolnak rám és tényleg bármire szükségem van vagy csak beszélgetnék szóljak, ők itt vannak nekem. 

Nagyon jól esett. Azért jöttem ki, h nyelvet tanuljak, új kultúrát és embereket ismerjek meg, utazzak, világot lássak. Dacára a sok mérgelődésemnek, h mennyire magasról tojnak a munkámra, és trehányak és figyelmetlenek, szerencsére így vagy úgy, de nagyjából minden kívánság teljesült. És nem csak új embereket ismertem meg, de pár új barátom is lett. Mert azért vannak páran akiket a barátaimnak neveznék ilyen rövid ismeretség után is. Miattuk már megérte ez a nyár. De erről majd később, otthonról.

Gábor! 

Remélem már egy jobb helyen vagy.