Mindegy, feltaláltuk magunkat, kértünk biciklit. Nagynehezen elindultunk. A jó hír, h kb 10 éve nem ültem biciklin, de még mindig megy. Nem felejtettem el. :) A kevésbé jó hír, h nem igazán szoktam hozzá a bringázáshoz és már a Stop & Shop -ig sem jutottam el. Mint később kiderült még kb 5 perc távolságra volt. :) Nem voltam vmi jól, mondtam a lányoknak, h ők menjenek tovább én inkább visszafordulok, de anank éártelme nincsen, h x méterenként miattam megálljunk. Ráadásul majd kiugrott a szívem a helyéről, és hányingerem is volt. Mondtam nekik, h a tó másik oldalán megtalálnak ha ők sem menenk óceánpartra. Amúgy sok értelme nem lett volna kimenni, mert kb fél 5-re értek volna oda, és a 18:30-as busszal meg jöhettek volna vissza. Szval a kiruccanásból nem lett semmi. Illetve csak annyi, h visszafele a cipő szépen feltörte a lábam, vízhólyag meg miegymás, nagyon szépen néz ki. Letáboroztam a tónál, később jött Emese és Bianka is, még maradtunk egy kicsit, aztán irány vissza a táborba. Tus, kaja, net. :) Legközelebbi szabadnap 3 nap meló után. És már most szólok nekik, h nem érdekel, h de oldják meg, h legalább a boltig elvigyenek. Nem hiszem, h olyan nagy kérés lenne, pláne, h a szakácsot vacsi közben is el tudják vinni, meg este 10-re értemenni. Felkelünk reggel, vigyenek reggeli előtt, de oldják meg. Ha a counsepor-öknek kell vmi akkor persze, természetesen, azonnal. Ha nekünk akkor a rögtön hívom őket azt jelenti, h küldök egy e-mailt. Vicces, h másoknál azt olvassuk mennyire megszerették az embereket és a tábárt, és nem akarnak hazamenni, mi pedig szinte vágjuk a centiket a repülőgép indulásáig. Találtam egy régebbi blogot ugyanerről a táborról. Hát, nem igazán változott semmi. :))) Azt hiszem jövőre másikat keresek.
Jah, a mosoda természetesen ocsmányul néz ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése